Október 26.-án Miskolcon kampányolt a ternYpe szervezet. Előadásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel, s különböző programokkal igyekezték felkelteni a figyelmet arra, ami egyúttal a ternYpe jelmondata is: nem azon kell dolgozni, hogy a többség s a roma kisebbség egymás mellett éljen, hanem, hogy együtt éljen. Bangó Roland, fiatal roma egyetemista avat be minket a részletekbe.
Mit kell tudni a ternYpéről?
A ternYpe Nemzetközi Roma Ifjúsági Hálózatot albán, bolgár, lengyel, német, magyar, olasz, spanyol és szlovák roma ifjúsági szervezetek hozták létre 2010-ben.
Blogokkal, élőkönyvtárral, flash mob-bal, egyéb látványos szabadtéri eseményekkel,
konferenciákkal dolgoznak, melyek a résztvevő országok városaiban nyitottak lesznek a
nagyközönség számára. Az akciókat nyolc ország tizenhét szervezete valósítja meg, roma és
nem roma ifjúsági szervezetekkel közösen. A magyarországi eseményeket a Romaversitas Alapítvány és a DARTKE (Dél-Alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület) szervezik.
Mi mindenről szólt a legutóbbi kampány?
A programok már délelőtt elkezdődtek ingyen öleléssel. Érdekesebbé szerettük volna tenni, ezért nem csak ”ingyen ölelés” táblánk volt, hanem olyan táblánk is, amin ez állt: cigány vagyok, beszélgetünk?
A nap folytatódott kerekasztal beszélgetésekkel, flash mobokkal, szórólapozással, kávéházi beszélgetésekkel, illetve egy rendkívüli irodalom órával, amit Daróczi József, azaz Choli bácsi tartott egy helyi általános iskolában.
Délután öt órától pedig egy vitaest volt az ottani helyi cigánykisebbségi önkormányzattal. Most volt az első olyan népszámlálás, ahol a magyarságunk mellett fel lehetett vállalni a cigányságot is, mind a kettőt be lehetett x-elni. Ez volt a téma.
Hogy érzed, hogy sikerült ez a miskolci akció?
Összességében jól. De észrevettem például, hogy nehezen nyitottak az emberek felénk. A reggeli táblás megmozdulásunknál kevesen jöttek oda hozzánk beszélgetni. Ezért szakítottunk a hagyományokkal és mi mentünk oda az emberekhez. Amikor már sikerült szóba elegyedni másokkal, akkor meg sajnos arra lettünk figyelmesek, hogy nem merik elmondani őszinte véleményüket. Pedig ennek ez lett volna a lényege, hogy roma és nem roma emberek a romák helyzetéről, s a kialakult sztereotípiáról diskuráljanak.
Milyen sztereotípia veszi körül a cigányságot, szerinted?
Sok mindenkitől hallottam már a tipikus véleményt: lopnak, csalnak, hazudnak, nem dolgoznak. Ez a standard. Azokat a romákat pedig, akik értelmiségiek, valahogy nem is tekintik romáknak.
A többségi társadalomban fel sem merül, hogy én cigány vagyok, azért mert egyetemre járok, tanult vagyok, és mert nem viselkedek ”úgy”.
A leendő roma értelmiségé a kulcsszerep?
Mindenképp. De fontos tudatosítani az emberekben, hogy ez az értelmiségi réteg is ugyanolyan roma, mint az, aki esetleg lop, csal, hazudik. Példát kell mutatni mindkét társadalmi csoportnak, a nem értelmiségi romáknak, illetve a nem roma származású embereknek is.
Eredményesnek tartod az ilyen szerveződéseket, illetve programokat?
Eredményesnek tartom, persze. De minél többen kell, hogy legyünk. Egyre inkább haladunk a rosszabbnál rosszabb helyzet felé, ahonnan már nem lesz visszaút. Az egyes ember élete így is kilátástalan, független attól, hogy roma vagy nem roma. Meg kell próbálni mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne a többségi esetekből ítélkezzenek. Nehéz az előítéletekkel szemben harcolni, a fiataloknak kell elsősorban megmozdulni. Ezt is foglalja magában a ternYpe, ami lóvári nyelven annyit tesz, mint fiatalság.
Joó Beatris
