Osztolykán Ágnes szerint a közmunka egyfajta „tűzoltás”, de nem az a lehetőség, ami az embereket az elsődleges munkaerőpiacra visszatereli. Az LMP-s országgyűlési képviselő a közmunka-programmal kapcsolatban annak a véleményének is hangot adott, hogy közmunkásként elsősorban a hátrányos helyzetű roma lakosságot foglalkoztatják majd, mivel a kistelepüléseken ez a réteg csak a közmunkából tud megélni. Mindez az oktatással is összefügg, hiszen sokaknak szakmájuk sincs. Ezek az emberek azért tudják mindössze segélyből vagy közmunkából fenntartani magukat, mert a szegregáció továbbra is megoldatlan probléma maradt – hangsúlyozta az LMP-s képviselő a Beszélő folyóirat által szervezett október 1-ei rendezvényen. 

Az esten több előadás is elhangzott a közmunka-programmal kapcsolatban. Szikra Dorottya, szociológus szerint lehetetlen lesz 600 ezer embert közmunkára fogni. „A gyöngyöspatai mintaprogram azt mutatja, hogy az új közmunka-terv egy cigányellenes intézkedés, kifejezetten a cigányok, ill. a szegények kontrollálásáról szól. A kormány ezzel megpróbálja az alsó középosztályt megnyugtatni, hogy leválasztja róluk a legszegényebb sorban lévőeket”.

„A kormány közmunkaterve a Gyurcsány-kormány programjának központosított utóda. Igazi mintája azonban a Gömbös-kormány antidemokratikus és kollektivista munkaterve. Sőt a mai program nagyobb jogfosztást valósít meg, mint a példakép” – mondta a szociológus.

Szikra Dorottya előadásában elmondta: A mai közmunkaprogram az 1930-as évek programjához hasonlít, bár az 50-es években bevezetett KMK intézményének bevezetésével és a munkakerülők szankcionálásával is hasonlóságot mutat. Gömbös Gyula 1932-es Nemzeti Munkatervének negyvenötödik pontja előírja: segély helyett munkát kell adni az embereknek. Ekkor azonban a városi munkanélkülieknek mindössze tíz százalékát tudták foglalkoztatni, és még ott voltak a nyomorban tengődő vidéki gazdasági munkások is, akiknek a gazdasági világválság következtében nem jutott munka. A Nemzeti Munkaterv – a Fidesz is így nevezte el programját, majd az elnevezést májusban változtatta Magyar Munkatervre – munkanélküliek körülbelül 3%-ának adott munkát. A különbség annyi, hogy ekkor ínségmunkának nevezik a közmunkát.

Köllő János munkaszociológus elmondta: a közmunka-kötelezettség bevezetése és a segély csökkentése a későbbiekben sem javította az elhelyezkedési esélyeket, ugyanakkor jelentősen visszavetette a segély-kérelmek számát. A „segély helyett munka programja” helyett a „segély helyett semmi” valósult meg az első Orbán-kormány idején.

Köllő János abban egyetért Szikra Dorottyával, lehetetlen hogy több százezer ember közmunkásként dolgozzon. A szociális segélyezetteknek eddig mindössze tíz százaléka dolgozott, most körülbelül húszezer ember végez közmunkát, a jövőben legfeljebb százezer ember fog – mondta a munkaszociológus.

Ferge Zsuzsa szociológus szerint a feketemunka közelebb visz a piachoz, mint a közmunka, mert az mégis piaci feltételek közt megy. Az európai pénzekből már réges-régen meg kellett volna valósítania a kormánynak azokat a nagy terveket, amelyeknek hosszú távon is pozitív hatása lenne.

Még kevesebb a segély és a munkabér, mint korábban, illetve az önkormányzatok és a hatóságok befolyása nőtt a munkások felett, ezzel a megélhetést veszélyeztetik – mondta a szociológus.

Herfort Marietta

Reklámok

Cigánynak lenni

Posted: november 2, 2011 in Szociális Kérdések

Ma Magyarországon az egyik legnagyobb probléma a roma és nem -roma emberek között fellépő nézeteltérések, az etnikai alapú előítéletek és a cigány kisebbség kirekesztettsége. Azt, hogy ezek enyhítése, vagy megszüntetése érdekében mit lehetne tenni, azt nagyon nehéz megmondani és ez idáig csak találgatások születtek a probléma megoldására.

 A szociológusok, és a szociális szakemberek többsége azt mondja, hogy a cigány kisebbség problémájának megoldása a fokozott segítésben, a lehetőségek felkínálásában és az elfogadásban, a kölcsönös toleranciában rejlik. A mélyszegénységből való kitörés, a gazdasági felzárkózás jó eredmény lenne, valamint a cél felé vezető út kezdetét jelentené. De ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk azt, hogy a mélyszegénységből hogyan lehet valakit kiszakítani, akkor rájövünk, hogy ez egy elég komoly feladat.

Ha azt mondjuk, hogy a társadalomban élő egyének háromféle tőkével (gazdasági, társadalmi, kulturális) rendelkeznek, akkor érezhető, hogy a cigányok nagy hátránnyal küzdenek. A gazdasági tőke az anyagi hátteret jelenti, a társadalmi tőke a kapcsolati rendszert, ami egy szegregált, telepszerű környezetben élő embernek nagyon szegényes, a kulturális tőke alatt pedig a tudást értjük, ami a cigányoknál gyakran nem érték, vagy sokszor nem jutnak el jó minőségű oktatási intézményekbe. Ezek a tőkék egymással felcserélhetők, hiszen ha van pénze az embernek, akkor jó iskolába járhat, ha jó kapcsolati rendszere van, akkor könnyebben találhat munkát, nagyobb gazdasági tőkével rendelkezhet.

Sajnos azt kell mondanom, hogy cigány kisebbségnek ma Magyarországon a szegénységből kitörni és a többségi társadalomnak bizonyítani nagyon nehéz. A diszkrimináció az élet minden területén megjelenik, és ez hátráltatja az ilyen sorsú emberek életét. A probléma az, hogy leggyakrabban a kitörést jelentő oktatásban és a munkaerőpiacon jelenik ez meg.

Nagyon érdekes az, hogy ha egy cigány származású ember főiskolát, vagy egyetemet végzett, akkor őt nem tekinti a többségi társadalom romának. Vagy ha igen, akkor azt mondják, hogy: Te más vagy!

Hogy a címhez visszatérjek cigánynak lenni Magyarországon nagyon nehéz. Vannak olyan cigány származású emberek -mint például én is- akik világos bőrrel, a cigányság rasszjelei nélkül élnek. Nekünk könnyebb a dolgunk, de akik nem tudják letagadni az etnikai identitásukat, sokszor kerülnek kiszolgáltatott, vagy megkülönböztetett helyzetbe. Folyamatosan bizonyítanunk kell az élet számos területén, melyet nem könnyű elérnünk.

Az egyik legnagyobb elvárás, hogy a romák végezzenek egyetemet, vagy főiskolát. Ezt nagyon nehéz úgy megtenni, hogy az oktatás területén is gyakori az a jelenség, hogy ha valaki cigány, akkor ő problémás, és azzal nagyon sok a baj. Ha mégis sikerül leérettségizni, akkor a felsőoktatási intézménybe, hogy minden héten eljussunk, nagyon sok pénz kell az utazáshoz és néhány olyan szolgáltatáshoz, ami nélkül nem lennének sikeresek a tanulmányok.

A másik fontos elvárás, hogy a cigány dolgozzon. De hogyan tudna dolgozni, ha nem veszik fel, mert sötétebb a bőre? Nagyon sok embertől hallottam már, hogy a személyes találkozóig meg volt ígérve, hogy alkalmazzák. Viszont mikor meglátta a leendő munkáltató, visszamondta foglalkoztatást, mert látta, hogy cigányról van szó. A cigányokról elterjedt az, hogy nem tudnak dolgozni, lusták és hogy lopnak. Igen, vannak köztünk is ilyen emberek, mint mindenhol, de nem lehet általában a cigányokról ezt mondani.

Az én véleményem az, hogy itt addig nem lesz jobb nekünk, cigányoknak, amíg mi és a nem-romák nem próbálunk meg tenni valami olyat, ami közös elgondolás alapján történik. Ami nem csak ígérgetésekből áll, hanem valódi tettekből. Ha közösen tudnánk dolgozni ezen a problémán, akkor a következő írásom címe az lenne: Miért jó cigánynak lenni?

Suha Tamás

Fiatalság

Posted: november 2, 2011 in Szociális Kérdések

Október 26.-án Miskolcon kampányolt a ternYpe szervezet. Előadásokkal, kerekasztal beszélgetésekkel, s különböző programokkal igyekezték felkelteni a figyelmet arra, ami egyúttal a ternYpe jelmondata is: nem azon kell dolgozni, hogy a többség s a roma kisebbség egymás mellett éljen, hanem, hogy együtt éljen. Bangó Roland, fiatal roma egyetemista avat be minket a részletekbe.

Mit kell tudni a ternYpéről?

A ternYpe Nemzetközi Roma Ifjúsági Hálózatot albán, bolgár, lengyel, német, magyar, olasz, spanyol és szlovák roma ifjúsági szervezetek hozták létre 2010-ben.

Blogokkal, élőkönyvtárral, flash mob-bal, egyéb látványos szabadtéri eseményekkel,
konferenciákkal dolgoznak, melyek a résztvevő országok városaiban nyitottak lesznek a
nagyközönség számára. Az akciókat nyolc ország tizenhét szervezete valósítja meg, roma és
nem roma ifjúsági szervezetekkel közösen. A magyarországi eseményeket a Romaversitas Alapítvány és a DARTKE (Dél-Alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület) szervezik.

Mi mindenről szólt a legutóbbi kampány?

A programok már délelőtt elkezdődtek ingyen öleléssel. Érdekesebbé szerettük volna tenni, ezért nem csak ”ingyen ölelés” táblánk volt, hanem olyan táblánk is, amin ez állt: cigány vagyok, beszélgetünk?

A nap folytatódott kerekasztal beszélgetésekkel, flash mobokkal, szórólapozással, kávéházi beszélgetésekkel, illetve egy rendkívüli irodalom órával, amit Daróczi József, azaz Choli bácsi tartott egy helyi általános iskolában.

Délután öt órától pedig egy vitaest volt az ottani helyi cigánykisebbségi önkormányzattal.  Most volt az első olyan népszámlálás, ahol a magyarságunk mellett fel lehetett vállalni a cigányságot is, mind a kettőt be lehetett x-elni. Ez volt a téma.

Hogy érzed, hogy sikerült ez a miskolci akció?

Összességében jól. De észrevettem például, hogy nehezen nyitottak az emberek felénk. A reggeli táblás megmozdulásunknál kevesen jöttek oda hozzánk beszélgetni. Ezért szakítottunk a hagyományokkal és mi mentünk oda az emberekhez. Amikor már sikerült szóba elegyedni másokkal, akkor meg sajnos arra lettünk figyelmesek, hogy nem merik elmondani őszinte véleményüket. Pedig ennek ez lett volna a lényege, hogy roma és nem roma emberek a romák helyzetéről, s a kialakult sztereotípiáról diskuráljanak.

Milyen sztereotípia veszi körül a cigányságot, szerinted?

Sok mindenkitől hallottam már a tipikus véleményt: lopnak, csalnak, hazudnak, nem dolgoznak. Ez a standard. Azokat a romákat pedig, akik értelmiségiek, valahogy nem is tekintik romáknak.

A többségi társadalomban fel sem merül, hogy én cigány vagyok, azért mert egyetemre járok, tanult vagyok, és mert nem viselkedek ”úgy”.

A leendő roma értelmiségé a kulcsszerep?

Mindenképp. De fontos tudatosítani az emberekben, hogy ez az értelmiségi réteg is ugyanolyan roma, mint az, aki esetleg lop, csal, hazudik. Példát kell mutatni mindkét társadalmi csoportnak, a nem értelmiségi romáknak, illetve a nem roma származású embereknek is.

Eredményesnek tartod az ilyen szerveződéseket, illetve programokat?

Eredményesnek tartom, persze. De minél többen kell, hogy legyünk. Egyre inkább haladunk a rosszabbnál rosszabb helyzet felé, ahonnan már nem lesz visszaút. Az egyes ember élete így is kilátástalan, független attól, hogy roma vagy nem roma. Meg kell próbálni mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek ne a többségi esetekből ítélkezzenek. Nehéz az előítéletekkel szemben harcolni, a fiataloknak kell elsősorban megmozdulni. Ezt is foglalja magában a ternYpe, ami lóvári nyelven annyit tesz, mint fiatalság.

Joó Beatris

Cigánykérdés

Posted: szeptember 23, 2011 in Szociális Kérdések

Cigánykérdés

„A ”roma integrációt”, mint fogalmat egyáltalán nem használom. Kényszerfogalomnak érzem. Nem integrálni kell őket… El kell érni, hogy a roma és magyar társadalom egymás mellett tudjon működni, élni”- véli Kozáry Vilmos, a 2007 óta működő Romaster Program atyja, aki a roma értelmiség kitermelésében látja a probléma megoldását.

 Hogyan, kinek az ötlete alapján indult a program?

 A Romaster program ötletgazdája alapvetően én vagyok, a nevet én jegyeztem be majd átadtam a HBLF-nek (Magyar Üzleti Vezetôk Fóruma), amely Magyarországon egy húsz éve működő, elsősorban társadalomi felelősségvállalással foglalkozó intézmény. Tagjai kb. száz magyar és nemzetközi vállalat, cég úgy véli, hogy a gazdasági teljesítmény önmagában nem elég, a gazdálkodó cégek társadalomhoz való viszonya ugyanúgy kell, hogy jellemezze őket, mint az, hogy milyen profitot termelnek. Ez a felelősség a tagságukban is megjelenik, ezért különböző programokat támogatnak a nők, környezetvédelem, önkéntesség, esélyegyenlőség kapcsán. Az utóbbi munkacsoportot én vezetem. Ezen belül is a romák és a társadalom közti kapcsolódást ragadjuk ki. Szeretnénk elérni, hogy minimum a tagvállalataink, de lehetőleg szélesebb körben sokan érezzék a romák magyar társadalomban elfoglalt szerepének fontos kérdését. Bizonyítani úgy lehet, ha több esélyt adnak egy roma munkavállalónak.

 A program pedig azért jött létre, hogy több roma fiatalt segítsen ”munkavállalóvá” válni. Elsősorban kiket támogatnak?

 14 éves kortól, érettségi előtt lévő, különlegesen hátrányos helyzetben lévő roma fiatalokat támogatunk, akik jól tanulnak, jó nyelvérzékkel rendelkeznek, és gazdasági, mûszaki, jogi vagy egészségügyi irányban tervezik a továbbtanulásukat. Olyanokat képzünk, akiknek valószínűsíthetően azonnal lesz munkája. Hiszen abból kell kiindulni, hogy a tagvállalatok, akik felkarolják őket, munkalehetőséget is igyekeznek biztosítani a saját cégüknél. A Raiffeisen Bank például pénzügyi szakosokat támogat.

 Milyen úton érkezik ez a bizonyos támogatás?

 Havi húszezer forintos ösztöndíjat utalunk számukra, amelyet a támogató cég fizet. Állami támogatásban nem részesül a program. A HBLF-nek koordinátori szerepe van. Tavaly létrehoztunk egy alapítványt, amin keresztül történnek az utalások. A teljes összeg eljut a fiatalokhoz, minden közbenső adminisztrációs költséget a HBLF fizet.

Havi húszezer forint ösztöndíj nem old meg minden problémát, de ha a diák arra költi, ami segíti őt, már volt értelme. Beiratkozik egy nyelvtanfolyamra, elutazhat, vehet könyveket stb. Vannak olyan cégek, amelyek természetben is segítik a fiatalokat. De talán, ami ennél is fontosabb, az a mentorok szerepe.

 Milyen szereppel bír a mentor?

A mentorhoz mindig fordulhatnak, segítséget nyújtanak bármilyen problémát illetően. Rendszeresen bejárnak az adott céghez, nyári gyakorlatot biztosítanak. Figyelik a rábízott fiatalok fejlődését, folyamatos elérhetőséget jelentenek, tehát egy állandó kapcsot képeznek.

Népszerű a program?

Nehéz a cégeket, cégvezetőket megnyerni. Nem kerül nekik ugyan sokba egy-egy fiatal felkarolása, azonban nem is jelent nekik biztos profitot. 1000 euróba kerül egy gyerek éves anyagi támogatása, ez jelentéktelen összeg. Ennél többet jelent a mentori ráfordítás, ami pénzben, időben nehezen definiálható.

Jelenleg ötven diákot támogatunk, kettő nemrég kapta meg a diplomáját és már dolgozik is.

Nem könnyű folyamatosan felkelteni az érdeklődést, hiszen nincs ilyen program még Magyarországon. Abban reménykedünk, hogy a támogatott roma fiatalok nagykövetei lesznek majd ennek a programnak. Az egyetlen kitörési lehetőség a tanulás. Ha tanulnak, megnyílnak a lehetőségek. Pszichológusok segítségével igyekszünk egyben felkészíteni őket a visszatérésre is, hiszen saját környezetük általában már idegennek tekinti őket.

 Ez minek köszönhető?

 Abban a környezetben, ahonnan származnak, a munkának és tanulásnak nincs értéke. Feloldhatatlan kérdés, hogy ez most kin múlik, az egyénen vagy a társadalmon. Mindkettőnek közelednie kell egymáshoz.

Igyekszünk nekik a ”visszatérés” problémájában is segítséget nyújtani. Szakemberek foglalkoznak velük; fontos, hogy a saját identitásukat megőrizzék, annak ellenére, hogy más környezetbe kerültek. Kérdés, hogy a támogatásunk után, hogyan élnek majd, mennyire tudják megtartani magukat a mindennapi gyakorlatban.

 Kapcsolatban állnak egymással a támogatott fiatalok?

 Létezik egy eleme a programnak, a Romaster Alumni, ami az azonos intézményben végzetteknek a társi közössége. Itt folyamatosan kapcsolatban lehetnek egymással. Fontos szerepe van, hiszen azzal, hogy együtt élhetik meg mindezt, erősíteni tudják egymást.

 Milyen esélyei vannak a programban résztvevőknek?

Aki azt várja, hogy ez majd őt kiemeli a mély szegénységből, az téved. Igyekszünk reális képet mutatni. Amit mi nyújtunk az egy kis anyagi támogatás, mentális támogatás, kapcsolatok, illetve esély arra, hogy közelebb kerüljön a munka világához. A diákoknak szorgalmat, erőfeszítést kell produkálniuk. Aki ezzel élni tud, sokat profitálhat. Olyan cégekhez juthat, ahova önerejéből nem juthatna el. Lehetőséget adunk nekik, hogy könnyebben orientálódjanak a munka világa felé. A tanulásra, a munkára való rávezetésnek van itt elsősorban nagy szerepe.

E mögött egy jelentős idealizmus húzódik, de e nélkül nem válhat valóra semmi.

Az eddigiek alapján sikeresnek mondható a program?

A program nem olyan régóta működik, de eddig csak pozitívan lehet nyilatkozni róla. Két féleképpen lehet a sikerét mérni. Hogyan reagáltak rá a fiatalok és hogyan reagált rá a közvélemény.

Mindkét félnél magas elfogadottság figyelhető meg. A fiataloknak ez egy adomány, egy lehetőség, egy ösztönzés. Figyeljük őket folyamatosan, tanulmányi követelmények nálunk is vannak, nincsenek azért nagyon merev szabályok persze. Azok, akik a programban vannak, nagyra becsülik, hogy egy ilyen közösséghez tartoznak.

Az adott cégek is sokat nyernek. Jelentős szemléletváltozás megy végbe, különösen azoknál, akik foglalkoztak cigánygyerekekkel.

Lehet beszélni erről, konferenciákat tartani, de csak akkor tudod meg, miről van szó, ha egy ilyen gyerek közelébe kerülsz.

 Honnan van a személyes indíttatás?

 A roma értelmiséget egy olyan médiumnak tekintem, amely meghatározó befolyással bír a roma társadalomra. A megoldás kulcsát abban látom, hogy a roma társadalom a többség kultúráját egyre jobban megismerje és a sajátja mellé téve elfogadja. A ”roma integrációt”, mint fogalmat egyáltalán nem használom. Kényszerfogalomnak érzem. Nem integrálni kell őket, nem ez a megoldás. El kell érni, hogy a roma és magyar társadalom egymás mellett tudjon működni, élni. A romáknál azok a folyamatok, mint az elidegenedés, a család szerepének csökkenése, baráti kapcsolatok elhidegülése nem vehető észre. Ellenpéldákat találunk: a család központúság, az érzelem gazdaság, a zene szeretete. Rendelkeznek olyan értékekkel, amelyeket mi is elsajátíthatnánk. Nem az a megoldás tehát, hogy minden értelemben hozzánk igazítsuk őket és elvárjuk, hogy felhagyjanak életviteli szokásaikkal.

 A Romaster programot 2007 februárjában közösen indította el a Magyar Üzleti Vezetők Fóruma (HBLF) és az IBM Magyarország. Célja, hogy a roma társadalomban tovább bővüljön a megfelelő nyelvtudással és felsőfokú végzettséggel rendelkező közösség.

A programot a HBLF Romaster Alapítványa működteti a támogató vállalatok részvételével, amely három pillérre épül: a vállalatok által biztosított anyagi támogatásra, a támogató vállalatoktól kijelölt mentorra, akire nemcsak szakmailag, de emberileg is építhetnek a pályázók és a gyakorlati tapasztalatszerzés lehetőségére.

Joó Beatris

Cselekvő ifjúság

Posted: május 15, 2011 in A képzésről röviden
Társadalmi problémák sokasága. Hét ország. Közös elhatározás.
Erről szól az a bizonyos Európai Uniós pályázat, amelyet a GSI Italia szervezet nyert el.
Hazánkon kívül, amely a Magyar Vörös Kereszt révén vesz részt, még hat uniós tagállam,
Németország, Görögország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Törökország szorgoskodik
majd, hogy egy éven át egy EU-s online magazint működtetve a roma kisebbség helyzetét
dolgozza fel. A projekt egy gondolat köré építi célját: hívjuk fel a figyelmet és változtassunk
együtt!

Két hét volt az olaszországi médiaképzés előtt, ami a programmal jár, amikor értesítettek, hogy
szükség van még egy jelentkezőre. Természetesen azonnal csatlakoztam. Március 30-án már úton
is voltam Spoleto felé négy magyar társammal, hogy a kurzust teljesítsük.



Az egy hét alatt, amit kint töltöttünk, végig vettük az újságírás alapjait, a weboldalunk pontjait,
megismerkedtünk egymással, na meg persze rengeteg közös programot szerveztünk. Minden nap
reggel tíztől voltak óráink, amik legtöbbször este hatig tartottak. Talán soha nem éreztem magam
még ennyire teljesnek, mint azok közt az emberek közt. Mindnyájan azonos gondolkodásmóddal,
filozófiával, jókedvvel indultunk Olaszországba, ahol egymástól további erőt kaptunk terveink
megvalósítását illetően.

Szabad napjainkon együtt jártuk Rómát, Assisit és Spoletót. Esténként kint ücsörögtünk
gitározva, énekelve a szálláshelyünk előtt. Néha pedig csak a hotel halljában futottunk össze,
hogy megvitassuk egymás nézeteit. Igyekeztünk kihasználni a kevés időt, ezért négy-öt óránál
többet egyikünk sem aludt.

Barátságok születtek. Olyanok, amelyek csak ilyen alkalmak során jöhetnek létre és, amelyeknek
kedves emléke magával ragad, akárhányszor visszamerengünk rajta.

A projekt értelmében mindnyájan a saját országunkra jellemző cigánykérdést elemezzük,
élettörténeteket, szociális kérdéseket, problémákat érintve. Ezért is tartottam nagyon lényeges
elemének a programnak, hogy roma fiatalok is részt vesznek rajta. Velük együtt dolgozva
teljesebb és érdekesebb a feladat.

Legjobb példa erre a magyar roma fiúval kötött ismeretség, aki tisztában van vele, mekkora gond
körükben az oktatás. Legtöbbjük iskolázatlan, és nincs is meg bennük az akarat, hogy tovább
tanuljanak. Éppen ezért édesapjával együtt tanodát szeretne nyitni, elérni, hogy legalább általános
iskolai végzettséget biztosítsanak számukra. Ha nem állnak ugyanis talpra, nincsen szakmájuk
nem fognak tudni a társadalomba beépülni és azt a nélkülöző életmódot fogják folytatni, amit
elődeik. Ez pedig, jól tudjuk, azoknak is kellemetlenséget okoz, akik környezetükben élnek. A
fiút hallgatva átértékelődött bennem a romákkal szembeni véleményem. Mert valljuk be, volt
azért előítélet bennem.

Meglepő, mennyire motiváló hatása is van egy ilyen nemzetközi feladatnak, ahol különböző
országokból céltudatos egyetemisták gyűlnek össze. Olyan emberekkel találkoztam, akik
úgyszintén szerveztek már jótékonysági rendezvényeket vagy hozzájárultak ilyen jellegű
eseményekhez. Önkéntesség, szolidaritás, karitatív munka- ilyen és ehhez hasonló szavak,
kifejezések nem voltak idegenek, furcsák. Sőt, gyakran előfordultak a társalgásoknál.

Egy hetet töltöttem a spanyollal, a némettel, a törökkel, a románnal, az olasszal és a göröggel.
Lelkes, elhivatott fiatalokkal, akik jól átlátják társadalmunk nehézségeit. Akárhányszor mondtuk
el saját véleményünket, javaslatunkat, gondolatainkat érezni lehetett, hogy nem üres fecsegésről
van szó, hanem tettvágyról is. Cselekedni akarunk és változtatni. Ha erre eszközül egy EU-
s online magazint kapunk, ahol cikkeket, videókat, hanganyagokat, blogokat oszthatunk meg,
akkor ezen keresztül próbáljuk hangunkat hallatni.

Joó Beatris

17 doboznyi iratanyag

Posted: május 15, 2011 in 17 doboznyi iratanyag
Itt már nem az a kérdés, hogy cigány vagy roma, roma vagy cigány… Míg negatív
tartalmú szókapcsolatokban használatosak, addig valljuk be, teljesen lényegtelen. Amíg
cigánybűnözés és romagyilkosságok vannak… Mikor hallottuk azt utoljára például, hogy
gyere, táncolj cigánylány…
Egy ideje nem táncba hívják a kisebbségi nőket a legények, ma a bántalmazás a divat.
Így volt ez 2008-ban Szigetváron is, ahol öt barcsi férfi volt az erőszakos elkövető. 2009.
augusztus 3-án már drasztikusabbak lettek az eszközök, drasztikusabb lett a végkimenetel is.
Kislétán ismeretlenek (akik azóta ismeretesek) behatoltak egy telepi roma család házába és
sörétes fegyverrel lőttek a benn alvó 45 éves anyára és 13 éves lányára. Az asszony meghalt, a
kislány életveszélyes sérüléseket szenvedett. Itt pedig már az sem számít, hogy férfi vagy nő,
esetleg gyermek…
Már mindenki lehet áldozat!
Ha nincs tánc, akkor természetesen nem kell a zene sem, nem a muzsikus húzza el a kedves
vendég nótáját, hanem a „kedves vendég” „húzza el” a cigányét. (Hegedű vs Sörétes puska)
A kislétai támadást megelőzően Tiszalökön is tiszteletüket tették a már fent említett
ismeretlenek, egy 54 éves férfi élete fölött ítélkezve ezzel. Jelszavuk: Molotov-koktél minden
cigánysori utolsó házba, lakjon ott bárki, akár „jócigány” akár rossz. De egy ötéves kisfiú
vagy egy hat éves kislány besorolható-e bármely önkényes kategóriába is egyáltalán. Akik
még a nemi identitásukkal is csak most barátkoznának, nem hogy az etnikaival. Tudják, hogy
cigányok persze, a gyermeket is meggyőzi a vére, azt is látják, hogy barnábbak az átlagnál,
de ők is életre születtek. Visszafelé haladva az időben, a romagyilkosságok eseményeiben
Tatárszentgyörgy a soron következő. Felgyújtották egy roma család házát és rálőttek a
kimenekülőkre. A családfőt és ötéves kisfiát agyonlőtték, egy hatéves kislány súlyosan
megsérült. Azt gondolhattuk volna ez már nem csak az etnikum, de a nemzet nagyjainak is
kellően a szívéig hatol, de mint láttuk mégsem ez volt az utolsó esemény.
Eljutottunk a kezdetekig, 2008. november 3-ig, a nagycsécsei Molotov-koktélos támadásig,
ahol rálőttek két családi házra, és egy középkorú férfi és sógornője meghalt. Ez már
önmagában is tragédia lenne, de még három követhette…
Az RSK adatai szerint a romák (vagy cigányok) ellen elkövetett támadásokban nyolc
ember halt meg, köztük egy ötéves kisfiú, öten szenvedtek életveszélyes sérüléseket, akik
között volt két tizenéves kislány. Mindez 33 ezer nyomozati iratot eredményezett, 17 dobozt
megtöltve ezzel…

Herfort Marietta