Társadalmi problémák sokasága. Hét ország. Közös elhatározás.
Erről szól az a bizonyos Európai Uniós pályázat, amelyet a GSI Italia szervezet nyert el.
Hazánkon kívül, amely a Magyar Vörös Kereszt révén vesz részt, még hat uniós tagállam,
Németország, Görögország, Olaszország, Románia, Spanyolország és Törökország szorgoskodik
majd, hogy egy éven át egy EU-s online magazint működtetve a roma kisebbség helyzetét
dolgozza fel. A projekt egy gondolat köré építi célját: hívjuk fel a figyelmet és változtassunk
együtt!
Két hét volt az olaszországi médiaképzés előtt, ami a programmal jár, amikor értesítettek, hogy
szükség van még egy jelentkezőre. Természetesen azonnal csatlakoztam. Március 30-án már úton
is voltam Spoleto felé négy magyar társammal, hogy a kurzust teljesítsük.
Az egy hét alatt, amit kint töltöttünk, végig vettük az újságírás alapjait, a weboldalunk pontjait,
megismerkedtünk egymással, na meg persze rengeteg közös programot szerveztünk. Minden nap
reggel tíztől voltak óráink, amik legtöbbször este hatig tartottak. Talán soha nem éreztem magam
még ennyire teljesnek, mint azok közt az emberek közt. Mindnyájan azonos gondolkodásmóddal,
filozófiával, jókedvvel indultunk Olaszországba, ahol egymástól további erőt kaptunk terveink
megvalósítását illetően.
Szabad napjainkon együtt jártuk Rómát, Assisit és Spoletót. Esténként kint ücsörögtünk
gitározva, énekelve a szálláshelyünk előtt. Néha pedig csak a hotel halljában futottunk össze,
hogy megvitassuk egymás nézeteit. Igyekeztünk kihasználni a kevés időt, ezért négy-öt óránál
többet egyikünk sem aludt.
Barátságok születtek. Olyanok, amelyek csak ilyen alkalmak során jöhetnek létre és, amelyeknek
kedves emléke magával ragad, akárhányszor visszamerengünk rajta.
A projekt értelmében mindnyájan a saját országunkra jellemző cigánykérdést elemezzük,
élettörténeteket, szociális kérdéseket, problémákat érintve. Ezért is tartottam nagyon lényeges
elemének a programnak, hogy roma fiatalok is részt vesznek rajta. Velük együtt dolgozva
teljesebb és érdekesebb a feladat.
Legjobb példa erre a magyar roma fiúval kötött ismeretség, aki tisztában van vele, mekkora gond
körükben az oktatás. Legtöbbjük iskolázatlan, és nincs is meg bennük az akarat, hogy tovább
tanuljanak. Éppen ezért édesapjával együtt tanodát szeretne nyitni, elérni, hogy legalább általános
iskolai végzettséget biztosítsanak számukra. Ha nem állnak ugyanis talpra, nincsen szakmájuk
nem fognak tudni a társadalomba beépülni és azt a nélkülöző életmódot fogják folytatni, amit
elődeik. Ez pedig, jól tudjuk, azoknak is kellemetlenséget okoz, akik környezetükben élnek. A
fiút hallgatva átértékelődött bennem a romákkal szembeni véleményem. Mert valljuk be, volt
azért előítélet bennem.
Meglepő, mennyire motiváló hatása is van egy ilyen nemzetközi feladatnak, ahol különböző
országokból céltudatos egyetemisták gyűlnek össze. Olyan emberekkel találkoztam, akik
úgyszintén szerveztek már jótékonysági rendezvényeket vagy hozzájárultak ilyen jellegű
eseményekhez. Önkéntesség, szolidaritás, karitatív munka- ilyen és ehhez hasonló szavak,
kifejezések nem voltak idegenek, furcsák. Sőt, gyakran előfordultak a társalgásoknál.
Egy hetet töltöttem a spanyollal, a némettel, a törökkel, a románnal, az olasszal és a göröggel.
Lelkes, elhivatott fiatalokkal, akik jól átlátják társadalmunk nehézségeit. Akárhányszor mondtuk
el saját véleményünket, javaslatunkat, gondolatainkat érezni lehetett, hogy nem üres fecsegésről
van szó, hanem tettvágyról is. Cselekedni akarunk és változtatni. Ha erre eszközül egy EU-
s online magazint kapunk, ahol cikkeket, videókat, hanganyagokat, blogokat oszthatunk meg,
akkor ezen keresztül próbáljuk hangunkat hallatni.
Joó Beatris
0
romagazine.hungary 